Thomy X!
Idézet:
"Gyerünk, fuss, kapd el! Ragadd meg a haját, vagy valami hosszút rajta (hehe)..."
Te perverz dög! 

Ha röviden kellene jellemeznem az új fejezetet:
WÁÁÁÁÁÁ! WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Remélem anyám nem néz hülyének, itt ordítozok, hogy "Gyerünk, fuss, kapd el! Ragadd meg a haját, vagy valami hosszút rajta (hehe)..."
Megölsz engem, teljesen megölsz, meg még annál is jobban.
A történeteidből sosem elég! :D

Kedves nazsua és ThomyX!
Remélem, ezúttal is megfelelek az elvárásaitoknak! 
Köszönöm, hogy írtatok.

Kész, a történeteid MERÉNYLETEK ellenem, mikor beleélném magam, és már várnám mi jön, hirtelen vége, én pedig képtelen vagyok bármi folytatást kreálni magamban, sőt, még tippelni sem tudok soha, így muszáj vagyok mindig kivárni az újabb részeket.
A legújabb Unendlichkeit rész ennek ellenére isteni lett, minden tiszteletem a Tiéd.

Mamám, mi készül itt (unendlichkeit), valami krimi??? Csak egyetlen egy baj van ezzel a sztorival! Hogy azonnali folytatást követelek! Különben megöl a kiváncsiság! Vajh mit hozol ebből ki??

Mindig nagyon örülök, ha az olvasóimnak tetszenek az írásaim, és annak különösen, ha segítenek valakinek egy nehéz nap után. Nekem is segítenek, amikor írok. Ez az egyik oka, amiért történeteket írok. Szívesen.

ennél tömörebben nem is tudnám megfogalmazni azt hiszem - amit most érzek. Tegnap nem tudtam jönni, hogy elolvassan a folytatást, és a mai hosszú nap után meg az első dolgom volt, hogy ideüljek a gép elé és elolvassam a történetet! Egy pár percre megint úgy éreztem, mintha köztetek - köztük lennék. Megmosolyogtattál! Köszi 

Hikarym, már hogy lennél felesleges?! Amúgy is szeretem, ha dicséretet váltok ki az emberekből... ez normális, nem?? 
Tokio Hotel-független történet? Írtam már néhányat, de vagy kézzel írtam (ebből csak egyetlenegyet tartottam meg és soha nem fogom begépelni azt a közel 500 oldalt) és a számítógépben is írtam egy tucatot, de ezeket mind kitöröltem.
Igen, tudom, kire gondolsz...
Puszillak

U.i.: Sohasem baj, ha sokat írsz. 

Feleslegesnek érzem magam. A többiek már agyon dícsértek... de mégis valahogy muszáj leírnom hogy mennyire tetszik az ahogy teljesen hétköznapi dolgoból felépítesz egy kicsit sem hétköznapi történetet. Fogalmam sincs hogy csinálod... olyan mély érzések vannak minden egyes sorban és valahogy azonosulni tudok a karakterrel talán azért is mert egy fiatal lány a főszereplő.Ezeket a novellákat ki kéne adni komolyan mondom. Nagyon szeretem ezeket a sztory-kat de hogy őszinte legyek kíváncsi vagyok hogy "más területen pl: egy egy Tokio Hotel-től független történetet hogy/mit tudnál.
Az ADS 10.részében az utolsó mondat annyira közel áll hozzám... "úgy fest a dolog, mintha semmilyen hatással nem lenne Ő rám. És pontosan ez a célom. De mennyire nehezemre esett!" 
Na igen... elég nehéz... gondolom tudod mire vagy inkább kire értem :)
Bocsi hogy ilyen hosszúra sikeredett. Hikary voltam ^^

Kedves ThomyX!
Te is igencsak kellemes perceket szereztél nekem a fenomenális véleményeddel és meg is nevettettél!  A csúcspont az volt, amikor azt írtad, hogy beveted a mondatomat flörtölésnél!  Remélem, szerencsét hoz neked! (Az, hogy Katjának szerencsét hoz-e, még a jövő zenéje...) De tudod: copyright Lara Kaulitz 

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen zseniális vagy! :D
Az ADS 10.része (is) fantasztikusra sikerült, és ismét sikerült megnevettetned. Azt hiszem, ezt a mondatot bevetem majd flörtölésnél:

- Külön csengőhangot fogok neked beállítani.

Most pedig visszazökkentettél a függőségembe, és megint szükségem van többre és többre.
Hódolatom, ifj. Rowling!

ThomyX

 no comment...

Hát persze, hogy nevezheted magad írónak, hiszen te írod a sztorikat  Az a helyzet, hogy az olyan olvasóhoz, aki így együtt él a történettel, kell egy olyan történet is... és ahhoz meg egy író - nem mellesleg! 

Óóó, az író (tudom, nem vagyok egy Jókai Mór, de attól még nevezhetem magamat írónak, nem?) álma az olyan olvasó, aki vele együtt érez, vele együtt nevet, örül, sír és dühöng minden sorban!
Köszönöm, nazsua.
És, szívesen.

De jó volt megint egy új részt olvasni!!! Az ember szinte veled együtt lélegzik, kedves Lara, és várja, hogy mikor fonódik megint össze a két tekintet... Veled örülök, ha rád mosolyog, izgulok, ha hozzád ér, vagy csak megjelenik a színen... én is nagy álmodozó vagyok ám... és jó ezt az álmot álmodni! Köszi

Lara nagyon szereti az ő Tomját és az álomvilágát... 

Reméltem, hogy számíthatok Rád!  

Szegény kicsi nazsua megijedt!  

Azért nem kell félned. Hiszen a Lara Kaulitz Blog az álmok földje és itt megtörténik minden, ami a való életben soha nem történne meg! Ha valami baj vagy csúnya dolog is esik meg a szereplőkkel, az mindig helyrejön a végén. Ne aggódj...

Képes lennél kiszúrni velünk? Az olvasóiddal? És még magaddal is! ÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem hiszem... max csak egy kis ideig... remélem... !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kedves Fannim!
Annyira örülök, hogy Te is írtál nekem! És olyan szépeket! Te is elkényeztetsz. 
Köszönöm!