Ohh, ez hízelgő, hogy ennyire figyelemmel követed a munkámat! *ismét pirul*

Alig várom a zaklatásaidat! 

Ugyan-ugyan, eddig egyikből egy részt sem hagytam ki! ;P
Ígérem sokszor foglak még zaklatni a véleményemmel!

Szia Réka!
Nagyon örülök, hogy újra írtál és hogy ennyire elragadott az Unendlichkeit! *pirul* Már azt hittem, nem olvasod az irományaimat...
Köszönöm szépen a kedves szavaidat! Remélem, még többször fogsz értesíteni a véleményedről...

Szia Lara!

Hű, de rég írtam ide! Az az igazság: akárhogyan is fogadtam örök hűséget a DDM-nak, ez az új történet teljesen elrabolta a szívemet. Nem elég, hogy a Te irományod, még a vámípr-vonal is megvan benne, és húzod és húzod, és alig várom, mi lesz a következő részben, és ÁÁÁ!
Nem bírom ki!!!

Jaj, de aranyos vagy!
Azért ennyire nem szabad beleélned magadat... 
Sajnos, Tom... nos, majd megtudod a következő részből...

Jaj ne! Elmarad a mai "végkielégülés", mert Tom nem jött elő. :( Így nem fogok tudni aludni. Még ha hihetetlennek is hangzik, a teljesen átérezhető atmoszféra miatt ilyen esetekben a szívem megszakad.
Hódolatom!

Mit is mondhatnék, ThomyX?
Köszönöm szépen a megjegyzésedet.
Huh, annyira örülök, hogy libabőrös lettél! 
És a nyugtalan szemek? Nemsokára meg is tudod...

Valóban csak szerényebb mértékben írtad át, és ennek örülök is, hiszen a történet így, jelenleg PONT a tökéletes, a megtestesült Apollóni távlat! :D Tom átalakulásának jeleneténél teljesen libabőrös lettem, úgy tűnik lassan minden megváltozik...(?)
És a nyugtalan szemek is, melyeket kiemeltél az ellenségekről való kérdezgetés után engem is nyugtalanít.
Nem bíííííííírom! :D

Bocsáss meg, kedves nazsuám, hogy kacagás közben körmölöm neked a választ, de annyira remekül szórakozom a felhördüléseiden! Mondjuk ki nyíltan: élvezem!
Igen, ezzel a felkínálási jelenettel magam is felettébb elégedett vagyok! De a többi átírás valóban igazán apró...
Jaj, annyira örülök, hogy így tetszik neked...

Édes, drága Lara Kaulitz Sade!!! Azt mondtad, te hazug, hogy csak apró változtatásokat csinálsz és erre olyan "apró" részletekkel egészítetted ki az Unendllichkeit-et, ami - ha ez lehetséges - tökéletessé tette a történetet. És ez a huncut "felkínálom magamat" jelenet... Hmmm... Perfetto!  Imándom, imádom, imááááááádom!!!

He-he-he... én nem CSAK arra gondoltam 

Hehe, no comment, nazsua...
NEMCSAK az lesz benne... elméletileg...

Édesem, szerintem te pontosan jól tudod, hogy mit várok ettől a történettől      De amit én várok álltalában, azt pont megkapom  

Kedves nazsua és ThomyX!
Köszönöm szépen az értékes hozzászólásaitokat!
Nagyon boldoggá tesz, hogy tetszik nektek a történet és várjátok a folytatást. :) Kíváncsi lennék, mit vártok ettől a történettől...

nazsua: Örülök, hogy nem értesz velem egyet a nyafkaság dolgában! Megnyugtató...

ThomyX: a nazsua által kiemelt sor valóban nagyon izgalmas... ;)

ThomyX! Rajtam most a te versed miatt szaladt végig a borzongás; "Tarts meg egy kicsit, itt a feszes nyakam, megharaphatod, de csak nagyon hallkan"... ez király!  Nagyon tetszik!

Azért szerintem te is és a szereplőid is messze vannak a nyafka kategóriától, de rendben felkötöm a dráma-gatyámat!

Oh, micsoda információkat lebegtetsz meg...  most megnyugodtam!  

József Attilát én is csípem  - ezt a versét különösen...

Mélyen Tisztelt Művésznő!
Zsenialitásod nem ismer határokat! Ha a történetedet olvasom, gyorsabban ver a szívem, és fázik a lábfejem! Úgy tűnik, szerelmes lettem a történetbe...
Talán nem is alaptalanul, hiszen ellenállhatatlan. :))) Mikor azt hittem volna, hogy megtörik a misztikus hatás, most így a 9.rész után valamiért mégis úgy érzem, hogy még mindig minden titokzatos. A karakterek viselkedése főképp. Várom a folytatást!
Ha már verseknél járunk, idéznék 'Havazás New Yorkban' című saját költeményemből:

"...Az apartman is hideg, meg a mi szobánk,
Átázott a cipőnk, meg a szép ruhánk,
Tarts meg egy kicsit, itt a feszes nyakam,
Megharaphatod, de csak nagyon halkan.

Egy vámpír vagy.
Hideg a kezed.
Más nekem nem marad
Csupán a hűlt helyed."

Kedves nazsua!
Ismét sikerült megnevettetned a megjegyzéseiddel!  Jó, hogy így felváltva szórakoztatjuk egymást!
Az "őrületes, nagy drámát" illetően jobb, ha készenlétben vagy, hiszen nem tudhatom, mikor lépem túl a tűrési küszöbödet... az én főszereplőnőim egy kicsit mindig nyafkák, hiszen rám hasonlítanak!
Ne aggódj, eljön az ideje a túlcsorduló erotikának is (majd, majd...) és a vérszívás rejtélye is megoldódik hamarosan, mivel ezt a történetet nem tervezem olyan hosszúra, mint a Durch Den Monsunt.
Köszönöm az idézett verset. József Attila a legkedvesebb költőm, és ezt a versét kifejezettem imádom, (a "Hangya" mellett ez a másik, amitől megolvad a szívem...)
Puszillak, te kis kéjsóvár!

Kedves Lara! Ez a rész igazán humorosra sikeredett végül. Az elején féltem, hogy őrületes nagy dráma lesz belőle, hiszen jó, hogy mese az egész, de még egy mesében is egyszer le kell esnie a tantusznak, hogy a szívem szerelme egy egészen más világból jött és ez igen csak okozhat bonyodalmakat. De a reggelizős, vérbankos ötleneden jót mulattam! Ugyan kicsit már szurkoltam, hogy némi erotika (és ne csak ez a visszafolytott) is szűrődjön be a mai részbe, de ez csak az én türelmetlenségem jele...  (nem tudom, mi van velem, pedig már a telihold is elmúlt... )

Végül azért az is eszembe jutott, ha már az erotikánál tartunk, hogy hogyan fogod megoldani, hogy még véletlenül se szívja véredet a mi kis rakoncátlan vámpírunk és ezzel párhuzamban beugrott József Attila egy majdnem idevágó, gyönyörűszép verse (Tom vármpírunk egyik udvarlási lehetőségeként):

Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

Drága Hikarym, köszönöm, hogy te is írtál! És természetesen nagyon örülök, hogy neked is tetszik az új rész!
Klassz lenne, ha kötelező olvasmány lenne... de még jobban örülnék egy filmváltozatnak, amelyben Tom és én játszanánk a főszerepeket!  De szerintem ezen a vágyamon senki sem lepődött meg... (álmoidik a nyomor, tudoooom....)